Lila ruhás nő tutajjal
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 244
Lila ruhás nő tutajjal
Egy kucsin* peng hosszan,
mint ahogy visszhang
csöpög levélről levélre
egy sűrű bambuszerdőben.
Elképzelem, amint egy
lila ruhás nő ül egyedül
tutaján a napfelkeltében
s üvegkarcú hangja
messze elkúszik
a sötét folyó felett –
furulya és hárfa kíséri,
mint árnya a sikló sirályt
fodrok ráncain.
Tükör elé állva
próbálom fel hangját:
hagyom, hogy mint
gyöngyházkörmű, finom ujj
felkússzon gerincemen,
hajamba túrjon
s csenddé törjön aztán
homlokom jegén.
Fennakad a dal pillanatra
mint bennszorult lélegzet,
majd tovább lépek onnan,
járok akárha kifeszített húrokon,
nyitott szekrény előtt
hallgatom a lila ruhás nőt,
kezemben ajándék-sállal,
rég viselt illatok selyme
kígyózza körül nyakamat.
Tollat keresek, hogy betűkre
fordítsam ezt a kitartott pengést
és mint vékony szalagot,
a bele fonott női hangot,
de csak az ég rózsaszínje
vetül a lapfehér űrre.
Elnyújtózom, mint hosszú nap után
s nézem, mondhatni higgadtan,
mint távolodik sóhajnyi tutaján
a lila ruhás árny.
*Hagyományos kínai húros hangszer