Lidérc és álom
Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 357
Lidérc és álom
Csókok kietlen sivatagban.
Teák a naplemente-fagyban.
Istennők az istentelenségben.
Fejedelmek fejetlenségben.
Látsz s nem mondom hogy falsul.
Adsz s kezem kezedbe szorul.
Társad a magány, enyém a lényed,
ott, hol hálni vagy halni jár a lélek.
Szeretsz s falak remegve omlanak
a bíborszín esetlen ég alatt.
Vágyjuk mi az elérhetetlent,
mit az Isten ad ránk, az érthetetlent.
Vakok vagyunk és együgyűek.
Varjak röppennek, füzek remegnek.
Szoknyájuk alatt gombák, árván
nyílnak a fagyos mennyországra,
a vágyra, mely messze s mély mint
a tenger, s csillagokkal remeg
az igaz ember. Vasutas nyit utat, míg
robogunk a havat szóró decemberi
ég alatt.