Lidérc és álom

Írta: Sánta Zsolt


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 602



Lidérc és álom

Csókok kietlen sivatagban.
Teák a naplemente-fagyban.
Istennők az istentelenségben.
Fejedelmek fejetlenségben.

Látsz s nem mondom hogy falsul.
Adsz s kezem kezedbe szorul.
Társad a magány, enyém a lényed,
ott, hol hálni vagy halni jár a lélek.

Szeretsz s falak remegve omlanak
a bíborszín esetlen ég alatt.
Vágyjuk mi az elérhetetlent,
mit az Isten ad ránk, az érthetetlent.

Vakok vagyunk és együgyűek.
Varjak röppennek, füzek remegnek.
Szoknyájuk alatt gombák, árván
nyílnak a fagyos mennyországra,

a vágyra, mely messze s mély mint
a tenger, s csillagokkal remeg
az igaz ember. Vasutas nyit utat, míg
robogunk a havat szóró decemberi
ég alatt.