Libbenés
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 224
Libbenés
Sodródás, léptek, magány: Most előz
Két kalapos magánya, különös viszony van.
Testem körött labirintus, iszonyban.
Most szélzúgás és levelek, ó te lősz.
Hallgatjuk a zajt, tenger csendjét, ez ősz.
Süllyedek, s hagyom, magányom: sziromban.
Ellibbenek, hiába, én kimondtam
Ülök, és csak nézlek, valami tetőz.
Az ég feketéje bőrömön, ha hagynám: Forrna.
Testem sejtjei elindultak, egészen sorvad.
Nincs menekvés, csak egy esetben: Ha jól.
Két kalapos egy burokban: Áttetsző forma.
Semmi sincs külön: ez kell a kornak.
Egyszer majd kibújok testem alól.
Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.