Lepedők
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 327
Lepedők
1
összegyűrődött alattunk, az első
vércseppek mosolyogtak rajta.
emlékszem, forró éjszaka volt,
egymás csapzott hajába túrtuk ujjainkat.
fájt a gyermekkor elveszítése, de legbelül
halk zenét hallottam, tudtam, ennek meg
kellett történnie. a vörös rózsaszirmokat
a padlóra szórtuk, majd egymás
ölelésében megfeledkezve elaludtunk.
2
gyakran volt pecsétes, de nem havonta,
hanem össze-vissza. a mellduzzanásokat
később is éreztem, alhasi görcsöket csak
néha-néha, a holdciklusokat mindig kijátszottam,
így lett a kisfiam amolyan biológiai csoda, hogy
azonnal megfogant, a legelső gondolatra.
3
a négy sarkánál összecsomózták,
úgy terítették fel a vaságy matracára, a reggeli
vizitre szépen kisimult. a szülőszobán
a gátvarrás mentén még szivárgott némi
vér, pecsétes lett, később lecserélték.
apró vörös foltok jelentek meg rajta,
olyan volt, mint egy bukdácsoló, meglőtt
nyúl vércseppjei a friss hómezőn.
4
végül nagyanyámat csavarták bele, nem
értem oda időben, kérdezték, kibontsák-e,
mondtam, hogy ne. Apám illegálisan leszedett
hóvirágjait szórtam rá. olyan volt, mint egy
porcukorral agyonhintett óriás hókifli, amelynek
végeit elfelejtették behajtogatni, én úgy láttam,
mozog alatta a nagyi, de azt mondták, higgyem el,
hogy húsz perce elment… felköltözött az örökké-
valóságba vagy az örökké-valótlanságba,
nem tudom, csak azt, hogy a februári csillagos
égre olykor hóvirágokat fest az Isten.
első közlés