Lelkünk magva
Írta: Brinkusz Gábor
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 44
Lelkünk magva
… emberhez méltó gondokról mesélsz,
s mi mozdulatlan kémeljük minden szavad,
hogy a légy is inkább a plafonra ül,
s tekintetünk pislogás nélkül
beszélő ajkadra tapad,
arról beszélsz, amiről mindig is szoktál,
talán százszor is hallott sorokat,
de minduntalan szántja is fel a csendet,
ugyanazon hittel hallgatjuk végig azokat,
nem számít, mily korban ébred a jelen,
komor századdal ezelőtt, vagy éppen
a tegnapot altató holnapban,
meséd, akár az idő, kortalan, s
riasztóan szertelen, mi akkor is
feszülten hallgatjuk abban a rideg,
takaró nélküli sarokban…
évszázados meséd végére érsz lassan, de
tudjuk, hogy egyvalami még hátra van,
s mi rezzenéstelen arccal dermedünk meg
a fagyos, mégis éltető pillanatban,
szinte egyazon személyként reszket
torkunkban a lényeget melengető sóhajunk,
s Te végszóra tartogatott fényeddel
lelkünk száradó magvát éleszted fel,
„hiszen egymás nélkül… sötétben vagyunk...”
(„...hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”
József Attila: Thomas Mann üdvözlése)
2024.06.08.