Lefejtlek magamról
Írta: Zajácz Edina
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 378
Lefejtlek magamról
Lefejtlek magamról befejezetlenül,
te hiába vallatott, szemérmetlen terhem,
szomjúság maradsz,
sóvárgás sejtjeim körül,
a combjaimat csókoló, szégyentelen isten.
Vajon hová hurcolod magad,
odaadóbb medret találsz-e homlokodnak,
mint amikor számat elhagyva kerested vállamat?
Ma szokatlan varázzsal gyöngyözöl rajtam,
kihámozhatatlan vagy,
akár egy lángokban álló, hiányos rendelet.
Az első levegőtlen pillanatomtól téged vártalak,
s most lefejtlek magamról,
te gyönyörű rettenet!