Lavina
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Lavina
Az orgonák alól indulsz, vissza, vigyázva,
ki ne ficamodjon bokád.
Lépkedhetsz óvatosan, kivárva,
hogy a kő lábad alatt megáll.
De elindul a kő. Vigyázatlanul meglököd,
és már az egész lejtő mozog.
Porfelhő száll magasba, mint a köd,
a hegy rázkódik, dübörög, morog.
Felébresztetted a lavinát,
és az most már száguld és rohan
kerítést zúz, házakon tör át,
meghalnak tőle majd sokan.
Óvatlan voltál, vagy a dolgok rendje ez?
Sokáig billegett a kőhalom
az egyensúly határán. Most rohan, lefejez,
összezúz mindent ide vezető utadon.
első közlés