Lavina

Írta: Fábián József


Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 463



Lavina

Az orgonák alól indulsz, vissza, vigyázva,
ki ne ficamodjon bokád.
Lépkedhetsz óvatosan, kivárva,
hogy a kő lábad alatt megáll.

De elindul a kő. Vigyázatlanul meglököd,
és már az egész lejtő mozog.
Porfelhő száll magasba, mint a köd,
a hegy rázkódik, dübörög, morog.

Felébresztetted a lavinát,
és az most már száguld és rohan
kerítést zúz, házakon tör át,
meghalnak tőle majd sokan.

Óvatlan voltál, vagy a dolgok rendje ez?
Sokáig billegett a kőhalom
az egyensúly határán. Most rohan, lefejez,
összezúz mindent ide vezető utadon.

első közlés