Lássalak szépnek
Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
Lássalak szépnek...
Mint a tűz, lassan
alszom el,
a vágy még hozzád
köt, elold, emel,
és csillagok milliárdjai
nézik árvaságomat.
Ha látnád, mennyit ad
a bánat, a düh, harag,
és sorsom pecsétje
két szép kezedben
vész el.
Lássalak szépnek,
vagy rútnak, kövérnek,
nekem nem ont már
semmit a tavaszi
napsugár,
csak szemed kékjét
és félelmeidet.
Vártam, hogy megigézzelek,
hordjalak magamban,
míg ezer kétség csepeg
arcom verejtékeként,
és tudom, végzetem
két szép karodban vész el,
és ölelkezek veled,
a tág és mély
messzeséggel.