Lappangó képek arról, hogyan láttak ők
Írta: -- ismeretlen szerző vagy duplikált művek
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 118
Lappangó képek arról, hogyan láttak ők
Ritka kiállításnak ad otthont 2016 tavaszán a Magyar Nemzeti Galéria. A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeumból érkezett művek az orosz avantgárd művészetének egyik legrégebbi válogatása. A kezdetektől láthatjuk a mozgalom alkotásait, ami eddig csak otthon volt látható, és Budapest az első hely, ahol a látogatók elé kerül a tárlat anyaga. A negyven művet felvonultató kiállításon többek között olyan alkotók szerepelnek, mint Kazimir Malevics, Vaszilij Kandinszkij, Alekszandr Rodcsenko, El Liszickij, Natalja Goncsarova vagy Mihail Larionov, vagyis a klasszikus orosz avantgard szereplői.
A kiállítás megerősít bennünket, hogy a festészet a fény muzsikája is és a formák életre keltésének titkos módszere is lehet. Az orosz avantgard festői is a művészet ősi erejében hittek, és a forrongó, háborús, viszályokkal teli világban élhető forradalmat akartak. Bemutatják az orosz atmoszférát. Náluk a tárgyak és a színek elszakadhattak egymástól. A világos látás felé vezető út érdekelte őket. Nem a valóság másolásáról szólt a munkájuk, az alkotó hajlam fejlesztése volt a céljuk, hiába voltak a formák esetenként csúnyák és a színek túlzóak. A középszerűség untatta őket. A kép kozmikus látványa vonzotta a szemüket. Láthatjuk, hogy a színeknek erejük van, és belőlük csodalények születnek. A keveredő színek zizegnek, forrnak, világítanak, a vonalcsomópontok az élhető hiányt mutatják. Minden gyakorlati célszerűségen túli jelenséggel foglalkoztak.
A vizuális kultúra szintézisét adták, ahol egy színhez zenei hang is társul. Létünk komoly tartalmát keresték. Nyugodt és izgató színek ritmusában a belső tulajdonságok megjelenítése volt fontos számukra. Színek súlyelosztása, a fogalmak elvont világát ábrázolják. Érdekesek a figurák alakváltozásai, és a színek súlyelosztásai, ahogy a fogalmak elvont világát ábrázolják. Habzik a hűvös fehér, és ég a vörös, lángol a lila. A képeken megelevenednek a samanisztikus hitvilág és a paraszti jogszokások. Ezek adják az ikonok alapját. Néhány képen igazi parasztfestészet jelenik meg.
A történelemből tudjuk, hogy a Közoktatási Népbiztosság moszkvai képzőművészeti osztályán 1918-ban azzal a céllal hívták össze az avantgárd művészeket, hogy a modern művészeti múzeumok és az állami kiállítások népnevelési elveit megvitassák. Lunacsarszkij vezetett miniszteriális csoport, melynek Kandinszkj is a tagja volt, szabad kezet kapott, kiknek a képeit vásárolják meg. Bár támadások is érték őket, hiszen a Pravda kétkedő írásban bírálta a beszerzéseket, de tekintélyes gyűjtemény jött össze. A múzeum alapítása szorosan összefüggött az orosz kulturális élet forradalom utáni átszervezésével.
Ebből az anyagból válogatták A modern festészet összes irányzata című nagyszabású kiállítást, amely a későbbiekben a jekatyerinburgi múzeum gyűjteményének is az alapját képezte. A gyűjteményt 1925 és 1934 között az Uráli Állami Múzeumban őrizték, majd 1936-ban átkerült az újonnan megnyílt Szverdlovszki (Jekatyerinburg neve a szovjet időkben) Művészeti Galéria tulajdonába.
A múzeum gyűjteményében az orosz avantgárd csaknem valamennyi irányzata - kubizmus, kubofuturizmus, neoprimitivizmus, szuprematizmus, konstruktivizmus - kiemelkedő fő művekkel van jelen. Az 1910-es évek sajátosan orosz neoprimitivista stílusát Mihail Larionov, Natalja Goncsarova és Olga Rozanova munkái képviselik. Festményeiken visszaköszön az orosz népművészet formakincse és élénk színvilága. A Káró Bubi művészcsoport legendás alkotói közül többek között Alekszandr Kuprin, Arisztarh Lentulov, Ilja Maskov és Robert Falk képei találhatók a gyűjteményben. Nagyezsda Udalcova kubista kompozíciója ott volt a híres 1915-ös Utolsó futurista festménykiállítás című tárlaton. A Mihail Larionov-Natalja Goncsarova házaspár szervezte meg a Káró Bubi nevű csoportot is. A kiállítás rendezői külön terembe gyűjtötték össze az képeiket. A műfajokat egyénien, provokatívan és humorral értelmezték, a klasszikus szépségideált direkt szögletesen, túl robusztusan, túl színesen ábrázolták.
A kubisták és futuristák rövid ideig virágzó mozgalmát olyan alkotók munkái jelenítik meg, mint Nagyezsda Udalcova vagy Ljubov Popova. A futuristák második tárlata címével is jelezte (Az utolsó futurista festménykiállítás) az irányzat közeli végét, ekkor tűntek fel azonban külön teremben először a szuprematisták: Kazimir Malevics és társai.
Malevicstől a Szuprematizmus című, 1915-ös kép érkezett Budapestre, míg Olga Rozanova vagy Alekszandr Rodcsenko kompozíciói már oldják az alapító szikár szuprematizmusát. A konstruktivizmust és Vlagyimir Tatlin térbeli munkáit fényképek jelenítik meg a tárlaton. A kiállítás utolsó termében a korszak művészfilmjeiből látható válogatás, Mihail Kicsigin Gyümölcsszüret című festménye pedig már a szocialista realizmus előszelét jelzi.
A tárlaton megcsodálhattuk Vaszilij Kandinszkij pszichologizáló, nonfiguratív képeit is, amelyek egyből kitűntek a művész sajátos stílusa miatt.
Az absztrakt festészet a lélek eseményeit mutatja be. Így van ez a supremus szóból eredő szuprematizmus esetében is, aminek jelentése: felsőbbrendűség. Alapja a tiszta érzések fontossága. A művész feladata az érzések tárgy nélkül való pontos ábrázolása – ahogy azt Kazimir Malevics gondolta. A kubista stílus képviselői pedig eltértek a klasszikus ábrázolástól, nem használták az euklideszi geometriára épülő perspektívát, elutasították a fény-árnyékkal való modellálást. A figurák és a háttér különböző síkokból rakódnak össze. A futurista festők a technikai haladásbavetett hitre építették képeiket, kulcsszavaik a mozgás, a dinamizmus, urbanizáció, militarizmus és nacionalizmus voltak. Gondolkodásukat ezek határozták meg. A futurizmusnak két alirányzatát lehet elkülöníteni, az egyik a nyugati irány, amely Olaszországban a fasizmussal társult. A másik volt a keleti irány, ezekből látunk képeket most a Várban. A kiállítás rendezői hozzájuk kapcsoltak néhány, a történelmi időkben készült filmkockát.
A filmművészet klasszikusainak számító Dziga Vertov, Eisenstein rögzítették filmre a társadalmi átalakulás eseményeit. Elég ennek igazolására megemlíteni, hogy Eisenstein forradalmi újítást alkalmazott, a képkivágás és a montázs területén. Ők olyanok voltak a film világában, mint az irodalomban Majakovszkij. Együtt rohantak az állandóan erősödő forradalomba.
Tovább folytatva a stílusirányzatok részletezését, itt találjuk a konstruktivistákat is, akik különböző anyagok (fa, üveg, vas, cement stb.) alkalmazásával a tömegek és formák viszonyát jelenítették meg, a geometrikus formákat helyezték előtérbe. Kapcsolódtak még neoprimitív művészek is a csoporthoz, akik autodidakta módon sajátították el a festést.
A gyűjteménynek is érdekes a története - ahogy azt a művészettörténészek kiderítették. A forradalom időszakában kisebb kollekciókat állítottak össze a kortárs művészek munkáiból, és ezeket mutatták be a frissen felállított művészeti központokban, népnevelési céllal. Így alakult ki Jekatyerinburgba egy, az orosz avantgárd szinte minden fontos alkotóját felvonultató és minden irányzatát képviselő, jelentős gyűjtemény, amely máig egyben tudott maradni - mondja Baán László a tárlatról.
Az orosz avantgard nemcsak a művészetben robbantott forradalmat, hanem társadalmi értelemben is forradalomnak indult. A művészek néhány évig soha nem látott szabadságban dolgozhattak, amíg nem feketedett be az eszme, és a sztálini diktatúra be nem tiltotta az avantgárdot.
A tárlat kapcsán külön kiemelésre méltó Gergely Mariann kurátori tevékenysége. Kitűnő felvezetés a tárlat elején látható néhány 20. század eleji orosz ikon. Jól mutatja azt, hogy az akkori oroszok nagy többsége milyen formában találkozott a képzőművészettel. Ugyanúgy érdekesek a korszak hátterét bemutató történelmi, illetve művészettörténeti idővonalak. Kitűnő útjelzők.
A kiállítás meggyőz minket, hogy az orosz avantgárd érdekes, a világot felforgató, megváltoztató mozgalomnak, létszervezés kifejezőjének indult, új idők új képeivel, dalaival.