Lankadt Madarak (a Fénytörések ciklusból) Kapui Ágotának
Fénytőr az ihlet, kicsorbult hegye
mély sebet üt a pillanaton-
s az asztalom holdporral lesz tele.
Messze futó, őzsuta nappalok.
Lábamhoz gyűlnek gyűrt-szelíden
az éjjel átírt, dermedt mondatok.
Két sort még sorba fűz az akarat –
én nem tudok most írni rólad.
E verscsírák itt lankadt madarak.