L e s z e k
Írta: Tiszai P. Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 208
L e s z e k
Voltam a tabuk nélküli
világod, ki talpra állított,
mikor a világ elé térdeltél
kegyelemért, mert fáradt lelked
már nem bírta a magányt.
Voltam egy imád, suttogó
szavak sora ajkadon, mikor
az éjszakát húztad magadra,
s értem vetettél keresztet
melledre, válladra, homlokodra.
Voltam az Istened, ki elé
leborultál, arcod hozzám simítva,
feloldozást várva bűnökért,
miket el sem követtél.
vagyok egy temetett jövő,
az örökből semmivé devalvált
álom, neked születtem,
s te leszel ki egy szál virágot
dobsz a rögök közé.
leszek haragos felhők alatt
hajnali harmattól könnyező
búzavirág őszinte kékje.