Írta: Ferenczfi János
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 480
Kreatív
Isten, a nagy KREÁTOR teremtménye, a KREÁCIÓ KREATÍV. Az ember, amíg valami nem emészti fel a gyermeki kíváncsiságát önmaga és a világ iránt, addig világokat képes alkotni magában, és végül ezzel a belső valósággal hat a közös, kézzelfogható világ valóságára.
Az újítók, feltalálók, filozófusok, és a művészek sajátja ez, akik megőrzik, sőt fejlesztik magukban ezt a készséget. Nem kis munka ez. Sok lemondással jár, amelyben önmagunkat kell folyton legyőznünk.
Érthető, ha sokan inkább könnyebb utat találnak.
Nincs nagyobb megtiszteltetés annál, mint amikor tehetséges fiatalok mentora lehet az ember. Fiataloké, akik őszinték, kritikusak és nyíltak. Akik kezdik megérezni magukban a tehetség erejét. A Hetedik első diák íróműhelye számunkra is a tanulás alkalma volt. Az úton, amelyen együtt végig mentünk, olykor lendülettel haladtunk, olykor megtorpantunk, botladoztunk. De együtt, baráti közösségként haladtunk így is, úgy is.
Lányaink, akik megleptek azzal, mennyire érettek is az alkotásban, elvégezték a munkát. Ki többet, ki kevesebbet, de mind bizonyították, hogy érdemes az irodalommal foglalkozniuk. Karriert nem ígérhetek, hiszen sok nagyszerű elődünket is elkerülte az, míg másokat, feledhető kalmárokat felemelt. Azt azonban tudom, nem ígérem, hanem megállapítom és kijelentem, hogy ezek a kreatív fiatalok képesek formálni, jobbá, emberibbé tenni a világunkat.
Kívánom, hogy legyenek mind boldogok, úgy a mindennapokban, mint az alkotásban. Magunknak és a még mindig létező olvasóknak azt, hogy sok nagyszerű írásuk jusson el hozzánk!
Remélem, hogy ősszel, egy újabb foglalkozáson, és folyóiratunk felületein újra találkozunk velük, a lányainkkal!
Ferenczfi János