Közérzet és kocsonya

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 226

Közérzet és kocsonya

Mézzel bekent szemeitek, mézzel bekent szájatok
nem láthat, nem szólhat, de ő
kiröhögi az urnákat, mibe
elmúlásunk hamvait gyűjtik,

annyi fényt derít ez a jóindulatú álság,
mint kupola alatti vizsgálóbizottság.
A rőzsére erős csomót köt,
legalább az ne hulljon szét,

ha rázni kezdik a büszkét, tövise
átszúrja a naplementét, vére
kopott küszöbre hullva kiált,
annyi öröme volt, télen
egy kis kocsonyát csinált.