Kötés, horgolás
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 509
Kötés, horgolás
Nagyanyám és anyám egy-egy temetésre
még éjszaka is horgolták-kötötték a fekete
kalapokat, felhajtós sapkákat megrendelésre.
Engem is tanítottak volna a kalaphorgolásra,
de inkább mellénykéket kötöttem a húgom
babáira. A Fürge Ujjak jártak anyának, de
nagymama kötött többet. Annyi fonalunk
volt az emeleten, hogy zsákolni kellett,
mikor eljött a ház kipakolásának ideje.
Egyesével szorítottam arcomhoz a finom
pamutokat, ujjaimra csavartam belőlük,
és láttam, amint nagyanyám bűvészkedik
a kötőtűkkel. Aztán azt is láttam, amint
egykor nagyapám két kezén tartva a fonalat,
nagymama gombolyítja fel azt. Olyan
megmosolyogtató volt nagyapám kezén
a fonal, ő, aki napközben az ostort tartotta
kezében, most fonalat segít gombolyítani.
Ámor volt nagyanyám kedvenc moherfonala.
Így gombolyították fel életüket, mert az élet
már csak ilyen: jött, s elvitte őket egy horgolt,
fekete kalapos angyalka.