Korona fejszeélen
Írta: Bátai Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 243
Korona fejszeélen
Léleknyi csönd, teremtett lélek,
ne higgyétek, hogy kegyelmet kérek.
Télben, déröklű iszonyatban,
szívemig fölérő hamis fagyban
kihullott meséim tejfoga,
elborul hű lovam homloka.
Varjúláb tapod szűz havon,
farkas jár a holdudvaron.
Belesápadnak a vének,
elkékül az ajkakon az ének.
Hittem nagytüzű tavaszban,
sorsot érlelő nyarakban:
villámaimon jégből a nyereg,
most az átok is gyönyörű lehet.
Otthonosak akik a télben,
próbálják koronám fejszeélen!
Kidőlnöm nekem lehetetlen,
gyökerezem a szerelemben;
szerelem végvára védj meg —
ne hagyd, hogy kegyelmet kérjek.