Korhadó léc a kéz
Írta: Sulyok Csaba
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 281
Korhadó léc a kéz
Paraszti örökség, hogy mindent elrakunk,
mert úgyis jó lesz valamire, ezért
borítják a kredencet Rivotrilos
és Corinfaros üvegcsék,
a szerencsésebbekbe anyacsavar vagy
gomb kerül. Felhalmozva üveg,
petpalack, egyikben gyomirtó,
másikban zsír,
a húszéves Kiskegyedben elmosódva a hír,
a volt jelen. Az ultrás dobozban
háziszappan maradéka, nem is volt
nagyobb soha,
a múlt egy könnycseppből gyúrja minden
éjszaka. A számolatlan nejlonzacskó,
begyűrve a konyhaszekrény
fiókjaiba, a fogyasztás
tömegsírjai, kihúzva kiszivárog
a kenyérmorzsák tompa szaga.
Elkoptatott seprűk a falhoz
támasztva, mint öreg
napszámosok, kiknek
megfakult arca
az élettől.