Kor, ízlés
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 521
Kor, ízlés
Szemérmes fénnyel fürösztött meg a reggel,
bár kelni akkor sehogy sem akaródzott,
és a gyermek, őszinte nem akarásom
puha dunnával durcin betakaródzott.
Apró zörejekből az álom köddé vált,
legkisebb szőke királylány lett,
a fölébredt gyomor éhes, kolompolt,
s az illat végre kalácsos valóság lett.
Könnyű fényben füröszt ma is a reggel,
de egyre többször fénytelen az akarás,
s dunna helyett vigyázó szerelmem karja,
ha durván tör rám a világ - a takarás.
Finom zörej helyett vért fröccsentő robaj
álmot nem űz, nincs, már kijózanodott.
Hiába keresem maszat Palkót s Jankót,
világ urai lehetnek akarnokok.
Jóslatok - korok romjain akasztanak.
A gyomrom már nem korízlésből korog,
sejtjeim jóllakottak ízfokozóval,
de millió benső üresen kolompol,
és kalóz visz most csillagos lobogókat.
Tudom én, kedves vendég, neked is teher
ez a fajta szó, de ne reménykedj, még ne!
és ne pirulj, ha a szó olykor rideg.
Ma még minderről csak a nincstelen tehet.
Ezért tudom, nálad kell fürödjek reggel.
Mosdass minden áldott nap tisztára kérlek,
tán reggelre múlik belőlem a harag,
ha lepihenek, aztán kelek is Veled.