Írta: Kerecsényi Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 204
Lám, itt vagy, megjöttél,
ha tudnád, hogy vártam
a túláradó csendben,
hogy szavakra váltsam
a sistergő érzést,
mi a titok tüzes vasával
égette nyelvem,
s talán születésemtől fogva
karmikus pecsétként
kódolta lelkem.
Mint örök kereső bolyongtam
egy csélcsap világban,
s bár ajtók sorra nyíltak,
sokszor falaknak futottam,
rozsdás, vaskos zárak
kárörvendőn kattantak,
de most már tudom,
mit titkon csak sejtettem,
a mindenség kódját
nem máshol kell keresnem,
bevillant egy szempár,
egy számsor, s te benne,
a megoldás nálad volt,
mosolyod mögé rejtve.