Írta: Sulyok Csaba
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 122
Kirázott szőnyeg
Villamosból nézem, hogyan húzza
fel pólóját a mámoros hajnal,
nyugdíjas hontalanok ülnek
téli járatokra, ismétlődő
köreikben, széttárt karok között
összeroskad a tehetetlen
szeretet.
Nyakukon durva kötél, gesztusok
szép halmaza, lángra lobban a hideg
csomag, örökségük egy albérlet
ígérete, kirázott szőnyeg
a lelkük, csapzott ingjük tajtéktól
nedves, a megváltoztathatatlan
fájdalma elől olyan mélyre
menekülnek, ahol többé már
nem találnak önmagukra.
első közlés