Kincsem

Írta: Mahler-Fürj Katalin


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 380



Kincsem

Ha egy kismadár lennék, elrepülnék veled
A mesékbe, hol mindenben örömödet leled.
Ha királynő lennék, és te a kishercegem,
Kastélyomban fogócskáznánk ketten lelkesen.
Ha a mosoly lennék gödröcskés arcocskádon,
Mindig ott maradnék, akár egy tündérálom.
Ha én lennék a te édes, kedves hangocskád,
Sosem hallgatnék el, énekelnék dalocskát.
Ha én lennék játékod, amivel játszogatsz,
Bizony elfoglalnám szobádban a sarkokat.
Ha a szemed lennék, amivel engem nézel,
Örökké csillognék öröm-szivárvány fénnyel.
Ha kezecskéd lennék, mellyel kezemet fogod,
Megsimogatnék ezer jávorantilopot.
Ha fa lennék, melyre felmászol ügyesen,
Hogy le ne essél, szélben is állnék mereven.
Ha lábacskád lennék, mellyel a fűben szaladsz,
Követném aszfalton a csigavonalakat.
Te vagy mesékből az én csodás kismadaram,
Aki trillázik csintalanul minduntalan.
Te vagy az én pajkos, futkosó kishercegem,
Aki az egyetlen Életem s lélegzetem.
Te vagy egy olyan boldog mosoly az arcomon,
Amibe harcok alkalmával kapaszkodom.
Te vagy a drága hang a szívemnek húrjain,
Ki által lehullnak lelkemről láncaim.
Te vagy az én játékos, huncut hangulatom,
Amivel gurulok veled a domboldalon.
Te vagy az én mindent szépnek látó két szemem,

Ami által elvarázsolódom teljesen.
Te vagy az én bársony mohaként puha kezem,
Amely úgy simogat, mint a lágy, sima selyem.
Te vagy az én ügyes kis lókötő katonám,
Aki vágtat szilajon száguldó paripán.
Te vagy az én akadályt is legyőző lábam,
Amely bátran gyalogol a rút nagyvilágban.
Szeretlek, és a legnagyobb kincsem vagy nekem!
Köszönöm, hogy ilyen kisfiam van, Istenem!