Írta: Herczog Gyuláné
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 275
Ki tudja?
Lépcső le – közhely. Ha minden
fent van? Hogy kerülhet fölém az,
akit fel nem emelnek?
Mennék én is. Fel, fentebb, honnan
visszanézve panorámában látnám
magam; az Életet, a halált.
Megőrültem?
Menekülnék. Tudva nem más, mint
Isten oszt lépcsőket. Fokokat.
Sajátokat. Többet és többet, míg
éles kontúrban nem látszik
a Valóság.
Engedj, Uram... látni, de fentebb.
Lent nincs más(om), csak a szégyen,
hogy szidlak, bánlak.
Engedj. Akkor is, ha a magasban
– csendben, vagy halkan –
is hazudlak, tagadlak,
mert a haragomba halok,
hogy megélhetnék többet,
mert van fent is,
csak én lent maradtam,
mert hittem: Te akartad.
Lépcső... fel – közhely-e annak, aki
mindenki alatt van?
(Bicske, 2017. május 29.)