Kertvárosi anzix
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 240
Kertvárosi anzix
Két fiatal nő sétál egy kertvárosi utcán,
kedd délelőtt van, január.
Az egyik nő fekete, a másik szőke,
az egyik egy nagytestű, rövid szőrű kutyát vezet,
talán egy dán dog, feszíti a pórázt,
úgy tűnik, a nőknél gyorsabban menne –
ez persze lehet csalóka látszat
mi van, ha a pórázfeszülést akarja a nyakán?
Érezni a fojtó külső kontrollt
hogy el ne szabaduljon véletlenül?
A másik nő babakocsit tol,
talán egy kisfiú fekszik benne,
a babakocsi barna, pierre cardin márkájú
– pierre francia divattervező volt
két hete sincs még, hogy meghalt.
Mindkét nő nemrég volt fodrásznál
ez látszik a hajuk vonalvezetésén,
mindketten a belvárosba járnak,
ezt egymással már ezerszer megbeszélték.
Gesztikulálnak, de csak fél kézzel,
hiszen az egyik babakocsit tol,
a másik nagytestű kutyát vezet pórázon,
mennek a szűk kertvárosi utcákon,
szürke az ég, a fák és az aszfalt,
monokróm világ, retro adás.
Kussolj már, hányszor mondjam – szól az egyik
félbeszakítva egy megkezdett mondatot,
aztán folytatja és gesztikulál tovább fél kézzel,
hiszen vagy kutyát vezet pórázon
vagy babakocsit tol, talán egy kisfiúval.
Két fiatal nő sétál egy kertvárosi utcán
kedd délelőtt van, január
az egyik nő szőke, a másik fekete.
Agyonütlek mindjárt, ha nem hagyod abba –
mondja valamelyik, az, akinek elege van,
de már nagyon-nagyon elege.
Cserélünk? – kérdezi a másik és átadják
egymásnak a babakocsit meg a pórázt.
Most az vezet kutyát, aki eddig a babakocsit tolta
és aki eddig a kutyával, az most a babakocsival
sétál tovább, félkézzel gesztikulálva
egy kedd délelőttön a kertvárosban.