Kékszeműnek

Írta: Lovass Adél


Közzétéve 9 hónapja

Megtekintések száma: 169



Kékszeműnek

A lány, a szomszédban lakó,
mindig mosolyog. Csak a szeme fakó.
Napjai egyformák. Van egy macskája.
Meg egy szuterénből átalakított szobája.
Egyszer kicsúszik száján véletlenül és
kiderül, van vágya: hőlégballon-repülés.
Családjától a negyvenedikre azt kapott.
Az égben ünnepelheti a születésnapot.
De tériszonyos a testvére,
apja hivatkozott a szívére,
anyja, hogy a kosárban nem lehet leülni,
„Tudod, a köszvény!”. … Hát nem volt kedve egyedül repülni.

A lány, aki a szomszédban lakik,
egy közeli otthonban dolgozik.
Ebédet oszt, pelenkáz, felolvas, ágy mellé tolva széket,
olyankor szemei is mosolyognak. Égszínkékek.
A fiú, az otthonban lakó, minden nap várja őt.
Ha vele van, könnyebben veszi a levegőt.
Kezeik néha összeérnek.
Utánakérdezett: a kosárba nem tudnak beemelni tolószéket.

A lány, aki a szomszédban lakott,
otthon olykor fejmosást kapott:
„Csak a bajt csinálod magadnak, hisz nyomorék!”.
Ekkor nem mosolyog. Szeme se. Sötétkék.
Napjai egyformák. Boldog. De ez senkire se, meg más lapra
tartozik. A szuterénban felolvasni valót keres másnapra
s azon gondolkodik, mekkora szeretet-dózis
kell, hogy ne győzzön a szklerózis.

A lány, aki a szomszédból elköltözött,
kivirult végre negyven fölött.
A negyvenkettedikre egy utazást kapott;
az égben ünnepelheti a születésnapot.
S ahogy lebeg a táj felett, örül,
mert érzi: már sosem lesz egyedül.
Agyában a fiú utolsó kérése jár:
„Repülj, szállj magasra, kék madár!”.

2020. július 22.