Kefesors

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 275

Nem volt agyondolgoztatva. Azt nem lehet mondani. Csak néha-néha. Eleinte.

Karácsonyi ajándékként érkezett.

Az első hónapokban még használták is. Amennyi súrolnivalója akkor volt!

Nyolcan laktak a kis házban. A vityilló mellett rozoga istálló, fészer. Természetesen a gebét is ővele tisztították.

Hogy egy ló milyen koszos tud lenni!... De az öt gyerekkel több baja volt. Azok ki nem állhatták. Egyenesen irtóztak tőle.

- Méghogy kefével! Már a szappan is túl sok! Az se kéne! Elég a tiszta víz!

De nem. A szülők és a nagypapa megkövetelték.

- Különben nem jöhettek a bolhapiacra. Nélkületek árulunk majd!

Ez hatott. Szegény kefe; vásár előtt mindig sok dolga akadt.

Később már alig. Elvétve. A gyerekek mosdás előtt mindig elrejtették. A legtökéletesebb rejtekhelyekre. Ezt már szerette.

Az a bősz, lázas kutatás. Az tán nem találták meg. csak azért sem! Minek?!

Néha hetekig várt. Ilyenkor borzasztóan unta magát.

Egyszer hangyák költöztek bele. Egyszerűen belemásztak. Aztán nem jöttek ki. Itt ütötték fel a tanyájukat.

Hangyafőhadiszállás.

Egyszer egy pók is megpróbálkozott. Megkísérelte. Próba-szerencse…

Elüldözték. A kefe tájára sem mehetett azután.

A tiltott zóna. Azóta fán lakik. Később a hangyák is otthagyták.

Se víz, se pók, se hangya, se munka…

Unatkozott. Szinte belepusztult az unalomba.

Egyszercsak rátaláltak. Ismét elővették. De abban nem volt köszönet!

Szőrének fele odaveszett. Nem is tudta, hogy gyúlékony… Szerencse, hogy tél volt, így addig sem fázott. De azután nagyon melege lett.

Izzott mérgében. „Hogy tehettek velem ilyet?” – gondolta. – „A Vásott kölykök”

A dézsa mellé már nem kerülhetett vissza.

- Ilyen állapotban?! Ugyan. Ne röhögtessük ki magunkat! Majd veszünk másikat. Jövő karácsonyra. Ha futja rá.

A lóhoz még jó volt egy darabig. Egy darabig!

Fokozatosan minden szőrét elveszítette. Teljesen megkopaszodott.

A szeméttelepen végezte be keserű életét.

Micsoda élet volt!... Azok a megpróbáltatások. És az az unalom. A hangyák. A pók. A ló. A dézsa.

Már csak a műanyag fogórész emlékezett a múltra. Szomorúan mesélte történetét.

Egy rovarirtó kupakja volt az egyetlen, aki meghallgatta, De ő őrült. Végre meghallgatták. Kiöntheti a lelkét.