Írta: Haász Irén
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 311
„Tartom tűnődve, nézem a szerelmet:
egy ékkövet vajon mi homályosít?”
fabijoe Ujjaim között forgatva c. verse
Piszok és feledés leple alatt
karcos szerelmek ékköve leskel.
Egykor csillogott, mint rézhalak
tükrös pikkelye, ha polcon lebzsel.
Egykor sugárzó, meleg fénye
szivárványt szikrázott szemedbe,
s a világ minden kereksége
lapjaitól állt szépen rendbe.
De hazug falovak tiporták
ronccsá, és kristály lelke megtört,
fakó – porosan áll a polcán,
csak vers születhet hozzá, fennkölt.