Kampányszag árad
Írta: Varjú Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 261
KAMPÁNYSZAG ÁRAD
Hajnali holdvilág alatt görnyed a nyomdagép,
Szennylappá silányult újságpapíron a festék,
Tegnapi lapzártát követő szalagcímmel hirdeti: -
Kampány van, tessék elnézni nekünk mindent!
Jól van, ezt a dumát, már mindenki ismeri, és
Nem hinném, hogy ezzel újat mondtatok, újabb
Szócsépléssel szállnak fel a felesleges mondatok.
Online tereken szörfölve, netes Trollok vívnak
Harcot egymással. Fotelforradalmárok feszülnek
Egymásnak a bégetők hadával, ahogy ellen/és-
Propaganda ágyúk ropognak felettünk pálcát
Törve robbannak fel az atomfegyverek. Valaha,
Ezen, jókat nevettünk volna, de, azóta jutott
Nekünk bőven; önkéntesen vállalt mártírszerep,
Hattyúhalál ódát játszó, ingyenélő hülyegyerek,
Velünk bábozó gengszterek, akik folyton-folyvást
Közvagyonra éhesek. Nézd, mennyire édesek!
Mondhatnánk egyszerűbben, közpénzen éldegélő
Köztörvényesek. Politikusok és más egyének,
Nem tisztességes lányok és legények, olyan
Agyagforma edények, füllel és/vagy a nélküli
Vigécek, a féle csatornavitézek. No, nem mondom,
Néha még Én is vétkezek. Legtöbbször, ha késve
Érkezek, elvárom másoktól, hogy félrenézzenek,
Nézzék el nekem a gyarlóságomat. Nem szép
Dolog. Valahogy azért elvagyok magammal,
Elbírom viselni e nyomasztó terhemet, csak az
Zavarna, hogyha a torkomon éleznének tompa
Késeket. Szólok. Nem hagyom. A késelők meg
Nem értik, hogy térdre rogyva mért nem bégetek,
Együtt ő velük, ha már mások mellett sem
Kérkedek azzal, hogy az ellenükben érvelek. -
De spongya rá! Inkább együtt hallgatjuk jó
Sokan, egyikük miként osztogat, ki másikukkal
Karöltve megrabolt, és még most is fosztogat.
Csupán, mindenkit hülyének néznek, azt hiszik,
Szelektív emlékeztettel megveszik, egyszerűen
Elveszik, amit birtokolni vágynak. De ettől már
Túl sokan hánynak és szemre-hánynak minden
Oldalon, mert mára már túl nagy lett a forgalom:
A kilincselőknek, a közpénzen éldegélőknek,
Az ingyenélőknek hadával. Amíg meg, egyre
Fogy a szorgalom, miközben szélesedik a tábora
A lincselőknek, a mindent számon kérő remények,
Addig, pereg az élet filmje tovább. Hova tovább,
Majd’ elfelejtem: - Kampány van! Sőt, most
Kezdődik el igazán. Ígérgetéssel, egymást túllicitálva
Fognak esküt tenni: - Kevesebbet lopunk ezután! -
Vagy kénytelenek lesznek családegyesítéssel
Élni? Persze nem a Bahamákon töltenének el,
Jól megérdemelt üdülést, esetleg a Balaton
Partján, azt jó előre kifosztva; kikötőt, jachtot,
Hotelt, (amitől a becsület, még egymásközt is kitelt)
Kastélyt, villát, családi ezüstöt, kanalat, kést lopva.
Csupáncsak Szegedig tart nekik az álomutazás,
Négy fal közé bezárva, ahol a szabad ég alatt
Mindegyiknek kijár egy csillag, a „Csillag” udvarán.
Kampány van! A kérdés csak az, mi lesz, ha
Eloszlik az éteri szennyvíz-csatornák szaga…
Mondd, mi lesz veled, ha majd égig ér a sírás,
Mi lesz veletek, amikor égig ér a harsány hahota?