Jövendölés
Írta: Jules Supervielle
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 483
Prophétie
Un jour la Terre ne sera
Qu'un aveugle espace qui tourne
Confondant la nuit et le jour.
Sous le ciel immense des Andes
Elle n'aura plus de montagnes.
Même pas un petit ravin.
De toutes les maisons du monde
Ne durera plus qu'un balcon
Et de l'humaine mappemonde
Une tristesse sans plafond.
De feu l'Océan Atlantique
Un petit goût salé dans l'air,
Un poisson volant et magique
Qui ne saura rien de la mer.
D'un coupé de mil neuf cent cinq
(Les quatre roues et nul chemin!)
Trois jeunes filles de l'époque
Restées à l'état de vapeur
Regarderont par la portière
Pensant que Paris n'est pas loin
Et ne sentiront que l'odeur
Du ciel qui vous prend à la gorge.
A la place de la forêt
Un chant d'oiseau s'élèvera
Que nul ne saura situer,
Ni préférer, ni entendre,
Sauf Dieu, qui lui, l'écoutera,
Disant : « C'est un chardonneret ».
Jövendölés
Majd egy napon nem lesz egyéb
A Föld, mint vakforgásu térség,
Mely összetéveszt éjt s napot.
Az Andesek ege alól
Eltűnnek mind a nagy hegyek
S el minden szakadék.
Amennyi ház volt a világon,
Abból csak egy erkély marad,
S a roppant nagy embercsaládból
Ős bánat, mely az égre csap.
A boldogult vén Óceánból
Enyhe sósízt lenget a szél;
A repülőhalnak honáról
Immáron semmi sem beszél.
Egy kilencszázötös vagonból
Négy síntelen kerék marad,
Ajtaján véle egyívású,
Három gőzzévált lányalak
Kémleli: Párizs messze még?
De csak az Űr szagát érzik, mely
Szaggatja az ember szivét.
A rengeteg erdőnek mélyén
Madárdal csap a magasságba,
Melyet immáron hova tenni,
Sőt, még hallani sem fog senki,
Csak az Úr, aki így beszél,
Hallván: „Úgy vélem, seregély."
Fordította: Jékely Zoltán
Forrás: magyarulbabelben.net