Jeremiás könnyei

Írta: Ferenczfi János


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 260



Jeremiás Könnyei
Avagy: Az élőkhöz egy tekintélyes férfiú halála kapcsán....

Agg látnok! Mért áztatja könny a szakállad?
Próféciád meglett. Mi végre hát a bánat?
"Örüle Jónás módfelett a töknek",
Mely árnyékot adott szomorú fejének.
Így örültem én e fertelmes veremnek,
A fertelmes haláltól a király így mentett meg.
A kürtöt őrállóként fújtam, bár gyenge szavam
Volt csak a vészriadó. - S ültem aztán a szarban.
Örültem én, hogy lent, a latrinában
Hír nélkül élhetek, megbékélt magányban.
Míg az ámítók fent szépeket jövendnek,
S keletről a vihar fellegei gyűlnek.
Gyűlöletes lettem, mert szóltam az igazat,
Hírvivő mit szólhat? - Csak a rábízottat.
Tévelyeg a nép, mert tévelyeg pásztora,
Júda szép korának utolsó királya.
A feddő igazság, mint darázs csípése,
Az önistenítőknek nincs épp a kedvére...
Illés is menekült, de végül Jézabel
Húsát, csontját vérét száz vad eb nyalta fel.
Lásd, ülök a szennyben, mint Jónás a Cetben,
Ki Tárziszba inkább futott volna,
Minthogy Ninivében az igazat szólja.
De végül Ninivében a szó kicsírázott.
Ő sárral és epével a partra kivetvén,
Halszagú mocskában ítéletet zengvén
Lett nevetség tárgya. A jóllakott nép látta,
S mulatta, hogy magát kinevetni hagyta.
Jónás dúlt lelkét konok harag marta,
Férget küldött az Úr, ki a tököt falta,
S ő szánta, s megértette:
Ahogy a tök, a város is Isten vetése.
Ő ült a pusztában, - én e latrinában:
Kegyelem, ítélet. - Az Úr dönt csak magában.

Megveri a pásztort, a botját eltöri,
Hízott lelkű népét pusztába széleszti.
Sokan idegenben idegenként kezdik,
A maradók őseik nyelvét is felejtik....
Mondd, Bölcs Atya! Miért e makacsság?
Mért nem szólsz kedvesebb szókat inkább?
Szent tűz parazsával érintett ajakak
Nem szólhatnak Hamis szózatokat.
Mi tehát az a szent üzenet?
Hogy térj meg az úrhoz, s megszabadít! Mert
Jön már az ellen, s az istentelen lészen az Úr
Jó útra vezérlő vasvesszeje, ostora, kardja.
Lásd,
Jónás lábnyomait az idő befútta,
Ítélet, kegyelem: csak is Isten dolga.
Sírok, mert sok szavam nem lesz, mint Jónásé,
A be nem teljesült szó kegyelme a másé.