Istenpalánta
Írta: Móritz Mátyás
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 150
Istenpalánta
József Attila, és a magyar költészet
születésének napjára
Beleszólást életedbe,
az istened sem engedett,
gyermekeként úgy keresve,
a megértést és a vigaszt;
hogy amit tiszta szívedben
rejtettél, nekünk tárd ki azt,
hogy ne szegje, és ne törje,
most árvaság a kedvedet.
Akit úgy ünnepelünk most,
állva mosott szívvel körbe,
megpróbálva visszahozni,
a leáldozottat és tüntet;
adva neked, kortynyi vizünk,
és a falat kenyerünket,
ültetve téged a trónra,
és szerető anya-ölbe.
Hogy magamból és magamnak,
újra ki és megírjalak,
én, kit vállon, ritka holló,
ha a dicséret vereget;
harminckilencig számolva
csak a csikorgó teleket,
remélve, el nem fertőződnek,
és hogy el, nem pusztítanak.
Hogy ellensége, ne legyek
a szépnek és az öröknek,
én, aki most, tanítványi
tiszteletem neked szántam;
úgy tartva téged szívemben,
a lelkemben és a számban,
kihez tagjaim, nem csak e
napon vonszolnak és löknek.
Aki fölött döntéseket,
rosszat talán már nem hoznak,
aki most toporzékolva,
visszacsinálni kívánod;
látva, hogy mekkorára nőtt,
huzatként már a hiányod,
akivel ha ostoba is
volt, most mégis foglalkoznak.
Hogy most csak rád pazaroljuk,
miről számot kéne adnunk,
keresve a tapasztalást,
és keresve az értelmet;
kikhez nem kell könyörögnöd,
kiket nem is kell kérlelned,
hogy a valódival és az igazzal
se kelljen, most elakadnunk.
Akik között sokadikként,
én is hálásan köszönöm,
hogy még nekem is juttattál,
magadból egy kis szeletet;
próbálva magadba bújni,
akkor is, ha nem lehetett,
hogy kiverve feküdj értünk,
sokadszorra a küszöbön.
Most csak téged üdvözölve,
neked búcsút most nem intve,
kinek a feltámadását,
az istennel együtt várjuk;
akiért a hibáinkat,
reszeljük és kalapáljuk,
hogy még érzéketlenebbek
és érzőbbek legyünk, mint te.
Akit a dobott kenyerek,
soha nem tettek kövérre,
kivel nem egyszer érezzük,
hogy mégiscsak egyek vagyunk;
akinek most mi mesélünk,
akit el most mi ringatunk,
szennyesünket mosni, ülve
a rakodópart kövére.
Hogy köpönyegedbe bújjak,
magamba és beléd nézve,
kibe a vágy csimpaszkodott,
és kibe a halált karolt;
hogy most versemben, az is színt
kaphasson, ami tarka volt,
míg lelkemben az eső, hol
szitálva, hol cseperészve. India Betmaster
Móritz Mátyás
2021. Április 11. Vasárnap
Budapest, Csepel