Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 208
Intarziák
Kihordott bűneim szennyeseit mosom:
túl sok a folt, hiába minden, illan a korom.
Omlásveszélyben arccal a földnek,
tátikák nyílnak, a szívembe szöknek.
Az idő huzatos folyosón várakozik,
behajtom az ég ablakát, hiába vonakodik.
Összehorzsolódik bennem a csönd az éggel,
félájultra fakulva talál meg a rideg reggel.
első közlés