Írta: Ferenczfi János
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
Megdöccen, lódul imbolyogva,
Kint árnyék és pislafény vacogva
Vánszorog az éjben.
Nyikorgó kerék kattog a fémen.
Megdöccen, csikorog,
Zökkenve megáll.
Halvány, sárga derengésben,
Szédült álomban, epésen
Horkan sok útra kelt apa.
Hazátlanul a Honban,
Szédeleg haza.
Az asszony tán várja őket.
Az öl meleg még,
Az ölelés hideg.
A gyerek fél az idegentől.
Bosszantó. A pofon kijár.
Törleszti a hitelt a házért,
Hát ingázni jár.
Megdöccen, lódul imbolyogva
Az élet, mintha ócska vonat volna,
S a kialvatlan álmok undorán át
Szédül halálba, ki jövőt nem lát.
Döccen a múlt,
Megáll,
Befagy.
Magad is hontalan
Ingázó vagy.
Kötcse, 2019. 09. 07.