Indulat-induló
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 228
Indulat-induló
„Facitignatioversum.”
„Az indulat ihlet versre”
Iuvenalis
Indulok itthonról, süt a nap, hívogatnak a fények,
munkám félbehagyom, itt van a sétaidő.
Verslábon jön a gondolat, és rámozdul a láb is,
ritmust jár a cipőm, daktilikus ez az út…
Tűzhányóként feltör a belső –lávakiömlés–
hű versindulatom, jöjj velem, el sose hagyj!
Múzsám ihleti versem, vers diktálja a lépést,
sasszézunk az úton, én s a kopott banyatank.
Nyűtt noteszomban friss soraim vésem fel a zebrán
épp, de csikordul a fék, majd’ kicsinál a barom!
Ókori békém elszáll, s látom, a járdaszegélyről
kis tömeg úgy mutogat, mint a bolondra, pedig
vers születik csak…Nem láttak még költeni utcán?
Végre, hogy itt a közért, csendesen elvegyülök…