In memoriam Nagy László
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
In memoriam Nagy László
Nyár hozott, tél vitt el,
ne hidd, hogy minden elmúlik,
csak Te múlsz el, ha itt az idő,
mert ott az idő már nem idő, de
ki feszül fel havon delelő
szivárványodra, válladon
bársonyos éggel?
Gyöngyszoknya
habja,
hejehujahaj!
Pengeéles gyönyörként izzik
a fájdalom, versben s vetésben
bujdosó árnyéklakó, ki várod, hogy
a csodaszarvas fiúk hazataláljanak
végre, mert jönnek a harangok érted,
mint a Megváltó szemében az
Ígéret!
Gyöngyszoknya
fodra,
hujahajahaj!
Adjon az Isten kerteket,
kertekben fészkelő fürj-hitet,
búcsúzó lovacska-álmokat,
erdőn-mezőn gyertyalángokat…
S Léted, ha végleg lemerült:
kit imád tücsköd-hegedűd?
Gyöngyszoknya
rojtja,
hejehujahaj!