Imolák a szélben

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 203

Imolák a szélben

Ha szél leszek, hárfám a vadon lesz,
rajta játszom a csendes hallgatást,
elűzöm a könyörtelen sok neszt,
felolvasztom a jeges áradást,

megtagadom az orkánt, a vihart,
a magánybazárt könyöradományt,
s ha tél után az új tavasz kihajt,
kelyhedbe szórom az ambróziát,

hitet vetek, s míg vele takarlak,
szirmokat szórok, égi illatot,
s mint a tűz a fát, magamhoz ragadlak,
így leszel rabom, így leszek rabod.

Magasba törünk, mint a jegenyék,
imolák őrzik lelkünk kék egét.