Írta: Ferenczfi János
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 476
Időmantra
Monoton mantra az élet,
Kapkodva dadogod, félted,
Keresed, kutatod folyton,
Szorítod, nehogy elfogyjon.
Az idő gyilkosod, s házad,
Aligha jut egész század.
Kezedből kipereg minden,
Előtted folyton több nincsen.
Istent szül benned a kétség,
Múlásod rettentő rémség,
Egyre több barát a sírban,
Aki volt, nem érted, hol van.
Monoton mormolod újra,
Életed morzsolod, bízva
Abban, kit nem tudsz, de képzelsz,
Általa élni merészelsz.
Elmúlsz majd, s lelked örökre
Eltűnik képzelt körökbe.
Az idő, egy olvadó gleccser,
Mantraként folyik el egyszer.
Végül egy sivatag száraz
Síkja felett lebeg már az,
Aki a létből kipergett,
Kit
Kétség szült Isten teremtett.