Hűvösödik
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 292
Hűvösödik
A reggel íze elnyújtózik rajtam,
a köd fogja tó fölött tekintetét,
lidérces álmommal épp a szél beszél,
kíváncsi fuvallat ruhámat vallat.
Csivogó hang hív tavaszi ágon.
Én csak állok ott, és fürkészőn nézek,
s azok a nagy fák visszanéznek énrám,
levélként susogva, zizegve, némán,
s egy nyáron át látom így őket, vétlen.
Varjú károg csípős őszhajnalon.
Sápadt fény jár fáradt levelek között,
hunyorítja szemem, csukja és nyitja,
boldognak hitt tudatlanommal virraszt,
meg nem unt játék rég-emlékek fölött,
és számon kérik a napsütötte tavaszt.