Hunyt egyet

Írta: Lajtos Nóra


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 334



Hunyt egyet

Nagyapám úgy hordta a vállán a mázsa szenet,
mint más a rőzsét, szekérre fel, majd szekérről
le. A tanácselnöknek is ő fuvarozott tűzifát és
szenet lapátolt a nagy hőségben. Délben kifogta
a lovakat, mindig hazatért harangszóra, pergelt
levest evett, utána oldalast sütött nagyanyám,
a dinnye a kútba volt leengedve hűteni egy
ócska alumínium vederben, azt behozta, meglékelte,
mintha nem lett volna már úgyis mindegy, majd
a nagy késsel kanyarított mindőnknek egy-egy szeletet.
Ebéd után hunyt egyet nyáron a szárítóban a szénakazal
oldalában, olyankor, hogy ne szálljon szemére a légy, a fejébe
húzta kalapját, szalmaszálat rágcsált, s horkolt egy jót.
Nagyapám arca szénaszagú volt, amikor megcsókolt.