Hű szeretők
Írta: Haász Irén
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 267
Hű szeretők
Az éjek múlnak, búsan, parttalan,
hiányod űre vérembe hatol,
kezembe görcs áll már, éget a toll,
kifulladásig írom jajszavam.
Nem volt hibás sem ő, sem én, se más,
sirámom zömmel mégis róla szólt;
kiskésnyi élet fűszersója volt,
s elválva szüntelen hiányzik már.
Miért is hagytuk rosszul választva,
ledéren lopni a szűkös időt?
Miért nem vállat vállal támasztva
hajoltunk össze, úgy, mint azelőtt,
dacolva gonddal, kínba fáradtan,
reményre vágyva a hű szeretők.