holnemvolt
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 300
holnemvolt
azzal kezdődött minden, amikor is
a kézfejébe szúrták a BZD-csodát,
amitől egy ideig nem tud magáról az ember,
csak ruhástól esik ágynak, majd úgy eszmél,
hogy tulajdonképpen nincs is jó helyen, de
visszaalszik és álmában egy hatodik emeleti
ablakba terem, s a párkányba kiülve várja a
semmit, a madarakat nézi,
hátha ő is tudna repülni, mert miért is ne tudna,
szárnyakat növeszt szavakból, furcsa ében tollaival
csapkod szét egy szárnyaló hexametert, s közben
elkáromolja magát, de aztán felkeltik, és még
mindig nem érti, mit keres ő ott, ahol még a madár
se jár, hess, madár--
kikérdezik, van-e gyereke, mire mondja, hogy
igen és hirtelen eltályogosodik a szeme, és akkor meg
tengericsillag telepszik tétován a testére, nyakára tetovált
tapogatóival araszolgat a gondolata, hogy miért éppen vele
esik meg ez a történet, elképzeli, hogyan verne szét dühében
mondjuk egy zongorát, de inkább úgy dönt, játszik még
utoljára rajta egy mazurkát, egykéthár’, egykéthár’
bal jobb jobb, bal jobb bal, jobb bal bal, jobb bal jobb
időközben azon veszi észre magát, hogy egyedül
lábra állni sem tud, szeretne nagyon hazamenni,
vagy legalább egy balladát táncoló napraforgó párja lenni,
de ahhoz fény kellene, s most alagútba szorult
az idő holnemvolt fogaskereke--