Hídon
Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 247
Hídon
Záporban nem látszik, ha könnyezel,
mondták, akik ma hallgatnak s a mélyben
civakodnak bogas juhargyökérben,
rögök között bujkálnak, s nedveken
időhajótöröttként tűnnek el.
Apám és nagymama, ketten az élen,
célfotósok a megsemmisülésben.
Vissza sem néznek. Én emlékezem.
A hibernált múlt apránként kiolvad,
s életre kel egy fénykép. Tél. Apám
és én a hídon állunk. 100 sirály
kering, s tenyerünkre lecsapva lopnak
főtt-húsdarát. Nekem fázik a lábam.
Éppen nyafogni kezdenék... de nyár van!