Hiány

Írta: Csordás Barbara


Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 439



Hiány

Száraz a kenyér, a pohár is túlcsordult,
ebbe belehal a szív;
agg köveken léptet el egy zsenge sóhaj,
amelyet csak a köd hív.

Orsó alakban lebeg megkapó szélben,
kegyetlen táncot jár,
s üres szobafal bőszülten emészti fel,
a padlón tócsa és sár.

Száraz a vacsora, az ágy is megdermedt,
ajkamon tétova tűz,
szívem aluszik a ballagó időben;
a hiány is hozzád fűz.