Írta: Vaskó Ági
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 274
Hazudsz
Hatvankét éves lettem én.
Mögöttem maradt sok kemény
napom.
Hagyom.
A nyári nap, ha simogat,
foltos szeplőket hívogat:
van ám
ragyám.
Ha ősz táncol a lombokon,
kabátom állig gombolom,
vacog
a fog.
S a télnek jeges ujjai
didergő lelkem húrjai
rideg-
hideg.
Tavasz, ha bontja szirmait,
nem járok csárdást, szirtakit.
Virtus?
Nincs tus!
Hatvankét éves, mit akarsz?
Szeretetmorzsát csak kaparsz,
ha tudsz.
S hazudsz.
Hazudsz magadnak hajnalon,
hogy ma eljön az alkalom,
s ragyog
napod.
Hazudsz szivárványszíneket,
a feketét nem szívleled,
örök
körök.
S bár bűzlik már a holt napod,
hazudsz magadnak holnapot,
temetsz,
feledsz.
Látod, csendben oda jutsz, hogy
mosolygó arccal csak hazudsz,
ha tudsz.
Ha tudsz.