Használd
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 177
Virágok elhervadnak. Tudom én.
Hangok a semmibe csenddé válnak.
Szavak a szájon nem kiabálnak.
Lehet, halott csend lesz a legvégén…
Képek és árnyak is elmosódnak
és megfakulhatnak majd mind a színek,
megsárgulnak a régi szép képek.
Emlékek velük betakaróznak.
Lábaink vidáman fürgén járnak
taposott út sem kell mindig nekik,
célba érnek remélik és hiszik.
Akadályokon csak átgázolnak.
Kezek simogatnak, olykor ütnek.
Munka teszi ily’ keménnyé őket.
Ők integetnek az elmenőknek
és alakot adnak a betűknek.
Balra a mellünkben szívünk dobog.
Fenntartja szorgosan mind a rendszert.
Mondják kit a sors jó szível megvert
fájhat ha hamis álmot ringatott.
Ember létünknek megannyi titka
amin én olykor elgondolkodom…
Megfejteni már sohasem fogom
olyan szerintem mint egy kalitka.
Lehetőség. Lássad határait!
Használd amid van hogy boldog legyél.
Az ég feletted gyönyörű szép fedél.
Ne csonkold soha léted ágait!
2016.05.29.