Három sötétségem hangos panasza
Írta: Tristan Tzara
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 391
La grande complainte de mon obscurité trois
chez nous les fleurs des pendules s'allument
et les plumes encerclent la clarté
le matin de soufre lointain les vaches
lèchent les lys de sel
mon fils
mon fils
traînons toujours par la couleur du monde
'on dirait plus bleue que le métro
et que l'astronomie
nous sommes trop maigres
nous n'vons pas de bouche
nos jambes sont raides et s'entrechoquent
nos visages n'ont pas de forme comme les étoiles
cristaux points sans force feu brûlée la basilique
folle : les zigzags craquent
téléphone
mordre les cordages se liquéfier
l'arc
grimper
astrale
la mémoire
vers le nord par son fruit double
comme la chair crue
faim feu sang
Három sötétségem hangos panasza
mifelénk lángra gyúlnak az ingaórák virágai és a
madártollak körülveszik a fényt
távoli kéntől sárga reggeleken a tehenek
a sós liliomokat nyaldossák
fiam
fiam
mindig a hold színén át vánszorogunk
melyet kékebbnek mondanak a metrónál és az
asztronómiánál
túl soványak vagyunk
nincs szájunk
két lábszárunk merev és egymásba ütközik
nem csillagformájú az arcunk
erőtlen kristályfoltok égő tűz a bolond
bazilika: a cikcakkok recsegnek
telefon
hajókötelekbe harapni cseppfolyóssá válni
az ív
felmászni
asztrális
az emlékezet
észak felé át kettős gyümölcsén
mint a nyers hús
éhség tűz vér
Fordította: Kálnoky László