Írta: Ferenczfi János
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 362
Kirándulás
Házak közt kanyargó utakon,
Városból vidáman kioson.
Szívében füttyel, de csendesen,
Borostás arccal is kedvesen.
Egy céllal baktat sok városi,
Legyen ma városon kívüli.
Erdőbe érve, hol „Hallali!”,
S madárdal csendjét is hallani.
Holnaptól újra csak robotol,
Képzeli, kirándul valahol,
…
Itt, e helyen…
Verejték patakzott testemen,
Bár voltam, voltaképp meztelen.
Pulzusom növelte kedvesem,
Csoda jó dolgokat tett velem…
Jelek közt
Jelek közt járunk, és elhiszem,
Jeltelen sehova érkezem.
Volna még út, ami jeltelen…
Szabadabb lehetnék, úgy hiszem.
Egyszer majd nem lesz hús lelkemen,
Sírom is hadd legyen jeltelen.
Igazi
Sorsok közt kanyargó végtelen.
Álom csak élted, és életem.
Gyomromat bánthatja valami,
Jobb álmot volna jó álmodni.
Szívünkben füttyel, de csendesen,
Egy céllal baktatunk, Kedvesem!
Lehessünk valamin kívüli,
Szökevény szívvel merj játszani!
Sodró szélzúgásban: hallali:
Szökött szívekben a dal, ami
Elmondja, azt, hogy van valami,
Igazi! Igazi! Igazi!
2009. 08. 19.