Hajléktalanul hajnalban
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 223
Hajléktalanul, hajnalban
Egy átdidergett éjszaka után
hajnalban elindulsz, csak úgy, céltalan,
hogy beinditsd gémberedett
tagjaid műszerét
és kimosd szemedből a gettó füstjét.
A kertes házak oldalán haladva,
nem is kell kukucsálni,
az alacsony keritések fölött
jól belátni a hajnalkavirágos udvarokra,
cipóként gömbölyödő kutyára
a konyha küszöbén -
nézed az alig oszló homályban,
amint kijön egy a kócos, fiatal asszony
és ásitva felnéz az égre,
miközben a résre hagyott ajtón
utána surran a frissen főzött
kávé illata-
minden olyan ismerős,
mint egy dezsávü :
mintha már láttad volna valahol
a morzsaszinű kutyát
és a mozdulatot, mellyel az asszony
szája elé emeli a tenyerét -
de az is lehet,
hogy csak álmodtad mindezt,
valamikor nagyon régen.