Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 405
Görnyedt séta
Elindult, csak hogy valamit
ledolgozzon az időtlenség
moccanatlanságából,
s nyelvére vegye
a bátortalan tavasz
légbe szórt nedveit.
De semmit sem érzett.
Minden lépése hátraarc,
letudott medrek ábrái pörögtek,
kisárgult gond-képek,
kavicsokként görögtek csontjaiba,
izmaiba nehezéknek.
Kigombolta felöltőjét,
haját szélbe szórta,
akárha mentené anyagiságából,
mint mikor hegedű húrja pattan
végső akkordok súlyától.
De semmi sem lett könnyebb.
Csak házak, pocsolyák, utcazaj,
érzékszervei még tették dolgukat
akárha gravitáció kényszerére-
a többi maradt, mint avas,
belőle nőtt battyu a bordák alatt,
s ő egyre görnyedtebb utas.
első közlés