Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 200
Gondolatok
Majd ötven éve szívünk – lelkünk egybeforrt
mint izzó vas égett, tüzelt szüntelen
most egyik fele kihunyt, hideg, mint a jég.
Már nincs ugyan olyan, nincsen majd...
csak a múlt hangja zenél, mesél
hiába a vágy: sok-sok év kellene még...
léted, szerelmed csupán fájó emlék.
Mi lesz? Lesz majd egyszer feledés?
Mi lesz? Mi lesz, most már én velem?
Keserű az élet, mint bogyó a borókán –
Nem süt a nap, minden színtelen...
Elhalkul a szó, meg-megbicsaklik, elakad
ezernyi fájdalom szaggatja a szívem...
Ezernyi csillag ragyog fenn az égen
Köztük ragyogsz most már Te is nékem...
Somogysámson, 2017. május 27.