[Foszló kalács a hajnal…]
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 620
[Foszló kalács a hajnal…]
Foszló kalács a hajnal,
álmom őrzi egy angyal.
Ébredésem égi ügy,
új napom már csak ürügy,
hogy a tegnap gúnyáját
le tudtam-e tenni hát,
vagy még talán holnap is
azt fogom majd végül is
felvenni, de sok nagyon
mát hordozó zsákhalmom,
csönd-bélése megfakult,
az én éltem elhalkult.
Eddig sem volt oly harsány,
kínjaimat számlálván,
hogy az égbe kiáltsam,
mea culpa! – hibáztam.
Reggel apró táncot jár
turbékoló galambpár.
Kinézek az ablakon,
türelemre int bajom.
Búgásukat csodálva
eredek a nyomába
annak, ami nincs bennem,
legfeljebb csak jó mélyen.
Felhozom féltett kincsem,
hitem hittel keresem,
s megtalálva így szólok:
„éji kendőm, légy titok,
takard be a végtelent,
aki fent van, az nincs lent."
Angyalszárnyakat növeszt
bennem a hajnali nesz.
Elrepülök magamhoz:
bennem él, ki feloldoz.
Csillagkapun szállok át,
őrzöm hitem zálogát.