Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 219
Földkényszer
Utakba nyomtatjuk
nyomaink,
emlékezetbe a vérző
köveket.
Tájakat tanulunk,
harmatjuk
kiül a szemünkbe,
mintha földkényszerre:
alkotunk,
hogy folyton megküzdhessünk
a tehetetlenséggel.
Fejtetőig ködben,
néha szólongatjuk egymást
a csönd ellenében,
és gyermeket nevelünk,
hogy legyen, ki viselje szívünk’,
ha majd egyszer
elengedi kezünket
a kényszer.